Csurgó és Barcs telephelyen dolgozó szakszervezeti tagok kirándulás
Balogh Ferencné (Margit) szakszervezeti bizalmi helyettes kitartó és áldozatos szervező munkájának és az alapszervezet támogatásának köszönhetően, 2018. augusztus 21-22.-én két tartalmas napot tölthettünk Veszprém és környékén, és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén.
A 21.-én reggel 7 óra tájban teljessé váló 34 fős csapatunkkal indultunk útnak, hogy megtapasztaljuk, milyen, amikor – ahogy Margit mondta: „Nincs minden agyonszervezve.” Csapatunkat a Fábián Tamás által irányított három üzem (a KÉZMŰ barcsi és csurgói, valamint az ERFO nagyatádi telephelyének) kikapcsolódni vágyó dolgozói és családtagjai mellett a Margit által vezetett somogyudvarhelyi Rozmaring Nyugdíjas Klub dalos kedvű tagjai is erősítették.
Utunk első állomása a balatongyöröki Szép-kilátó volt, ahonnan páratlan kilátás nyílik a Káli medencére. Itt készítettük csoportképünket az ország számos területét bejáró szakszervezeti zászlóval, és a háttérben a balatoni panorámával. Tapasztalt sofőrünknek köszönhetően a tervezettnél korábban érkeztünk, így a kilátó és környéke csendes nyugalomba burkolózott. Néhány percnyi pihenő után, felfrissülést keresve indultunk tovább Badacsonyba, majd a csaknem 36°C-os nyári meleg hatására is, a csapat úgy döntött, hogy eltérve az eredeti tervektől a vízpart (Balatonfüred) felé vesszük az irányt. A füredi móló és a parti sétány környékén, vásári standok és enyhülést adó parkok között sétálva töltöttük a délelőtt hátralévő részét. A vállalkozó kedvűek a strandot is felkereshették…azonban a távolság miatt, és idő hiányában is,”láblógatásnál” többre nem futotta.
Kora délután folytattuk utunkat Herend és Veszprém felé. Eredeti útitervünkben szerepelt, hogy meglátogatjuk a porcelángyárat, és megtekintjük a porcelánkészítést is. De, milyen az élet… Nem sokkal az indulás előtt megcsörrent Margit telefonja, és a vonal túloldalán arról tájékoztatták, hogy vízhiány miatt nem tudják fogadni csapatunkat a gyárlátogatásra. Csalódottságunk – ha volt egyáltalán – nem tartott sokáig, mert a meleg közben egyre csak fokozódott, és arra jutottunk, talán nem is baj, ha a gyárlátogatás helyett hosszabb időt tölthetünk az árnyékos fák szegélyezte, Kittenberger Kálmán nevét viselő Növény –és Vadasparkban, ahol akár egy egész napot is el lehetne tölteni, ha szeretnénk felfedezni az állatkert minden zeg-zúgát, és megismerni minden lakóját. A közel 3 órás, tematikus ösvényeken át vezető felfedező út után is maradt még látnivaló, egy következő látogatáshoz. A teljesség igénye nélkül, láthattuk pl. a világ legnagyobb rágcsálóját; a legkülönfélébb madarakat, a tőkés récétől a pelikánon át a flamingóig, vagy a méltóságteljes hóbagolyig; találkozhattunk szibériai tigrissel, oroszlánnal, az afrikai szavanna állataival és még sorolhatnám. A bátrabbak közelebbi ismeretséget is köthettek a simogatni valónak tűnő példányokkal. Ha jól gondolom, Tamás meg tudja erősíteni, hogy a gyűrűsfarkú makik messziről barátságosabbnak és csendesebbnek tűntek.
Az állatkerti barangolás után, kellemesen elfáradva indultunk tovább a Somló-hegy lábánál található Somlószőlősre és a szomszédos Dobára…
Miután szállásadóink segítségével legyőztük a szőlőhegyre jellemző keskeny utakból adódó akadályokat, és a csapat három kisebb csoportban elfoglalta szállásait, központi szálláshelyünk házigazdaasszonya kiadós csirkepaprikással, az éppen születésnapját ünneplő házigazdánk pedig a saját pincészetük kínálatából összeállított borkóstolóval várt minket, mellyel az este további részének hangulatát is megalapozhattuk…
Mielőtt a csapat nagy része – ki-ki a saját szálláshelyére (a Mátyás Lovastanyára és a Rókavár Vendégházba)indulva – nyugovóra tért, a nap zárásaként nem maradhatott el az erdélyi dallamokat felelevenítő közös éneklés sem.
Másnap reggel, kipihenten, kényelmes vendégházi szállásunkat hátrahagyva, bőséges reggeli után elindultunk Ajkára, a Neumann Bernát által alapított nagy múltú üveggyár látogatására, ahol a gyár lelkét jelentő hutákban és a csiszolóműhelyben betekinthettünk a talpas kelyhek készítésének kulisszatitkaiba, majd megtekintettük a kristálymúzeumot, ahol az „egyszerűbb”, mindennapokban használatos üvegtárgyaktól a külön megrendelésre készült, díjnyertes többrétegű csiszolt ólomkristály műtárgyakig minden fellelhető. Ezek legnagyobb értékét az adja, hogy a mai napig kézi megmunkálással készülnek.
A gyárból kilépve többünkben megfogalmazódott, hogy a jövőben jobban vigyázunk majd az üvegpoharainkra, hiszen most már azt is tudjuk, mekkora munka rejlik egy-egy darab elkészítése mögött.
Ajkáról egy ízletes, minden jóval teli babgulyás elfogyasztásának erejéig visszatértünk a Somló-hegy vidékre, majd elbúcsúzva szállásadóinktól és a szőlőhegytől, elindultunk a tapolcai tavasbarlang hűvösébe.
A Látogatóközpontban lehetőségünk volt meghallgatni idegenvezetőnk érdekes előadását a tapolcai medence barlangrendszerének kialakulásáról és a földtörténeti korok karsztképződményeiről, majd minderről láthattunk egy 3D-s videofilmet is. A tárlatvezetés után a bátrabbak a barlangban egy 70 m-es szárazföldi szakaszt követően csónakázhattak is, ami maradandó élményt nyújtott mindannyiuknak.
Miután minden vállalkozó kedvű „barlangászunk” sikeresen kievezett a föld alól, néhány aprósággal és élményekkel megrakódva buszra szálltunk, és elindultunk hazafelé… Utunkat utoljára megszakítva betértünk a balatonszentgyörgyi Csillagvár étterembe egy kiadós vacsorára… Ez volt kétnapos kirándulásunk záróakkordja.
Talán már éjfél is elmúlt, mire minden kiránduló hazaérkezett, de másnap biztosan volt mit mesélni az itthon maradóknak. Egy biztos, aki részese volt ennek a két napnak, az jövőre is biztosan benevez egy újabb, Margit által szervezett, hasonlóan laza kirándulásra!
Köszönjük a kitartó szervezéssel töltött órákat! Minden perc megérte!
A kirándulás további képeit azalábbi linken találhatjátok.